Ma az ország egyik legnagyobb szociális intézménye, egy férfi merész álmaiból született, kitartó munkájának, szaktudásának az eredménye. Czike Zoltán nem csak megálmodta, de felépítette és 16 évig vezette is ezt az intézményt. Munkáját sokszor akadályok nehezítették, de nem adta fel.

Az ő és munkatársai személyisége tudása, szellemisége ma is áthatja az intézmény falait. Jó példával jártak előttünk és megteremtették a szociális munka alapjait, irányvonalait. Néhányan még ma is itt munkálkodnak köztünk.

Az I-es épület 1986-os átadásakor 150 fő idős ellátását biztosította az intézmény, saját konyhával és kiszolgáló helységekkel.

Az álmok nem értek véget, és 1988-ban elkészült a II-es épület, melynek mélyföldszinti részén 2 ágyas szobák kerültek kialakításra. Ez az osztály ma is mozgásfogyatékos fiatalok ellátását szolgálja.

Mivel az intézménybe várakozók száma elérte a 300 főt, ezeknek a várakozóknak nagy része rossz állapotú, fekvő beteg volt, indokolttá vált egy 150 fős fekvő részleg kialakítása.

1994. júliusban megtörtént az átadás.

Czike Zoltán igazgató úr és az intézmény, ápolási igazgatója Rózsár Csabáné Marika egy példa értékű intézményt hozott létre.

Az ország szociális otthonai közül talán elsőként vezették be a tényleges szakápolási tevékenységet. Az itt dolgozó ápolók infúziós terápiát, szondatáplálást végeztek. Ma már mindezt jogszabályi háttér is biztosítja.

A rehabilitációs csoport munkatársai fizioterápiás kezeléseket végeztek, tangentor működött az intézményben.

Ma is gyakran hallom az itt élő idősektől, hogy Czike igazgató úr minden nap végig járta az intézményt, mindig volt egy kedves szava mindenkihez, és mindenkit név szerint ismert.

De nem csak az idősek emlékeznek Czike igazgató úrra, hanem az ápolók is. Sok hallgató oktatásában vettek részt Rózsárné Marikával együtt. Az intézmény, gyakorló helyként is működött az ápoló tanulók számára.

A 30 év alatt sok minden változott, formálódott. Voltak könnyebb nehezebb időszakok, de mindig jutott feladat bőven.

A 2008-as évben Dr. Bleyer Erzsébet igazgatónő feladata volt a város szociális intézményeinek integrálása. Nagyon nagy feladat, és sok szervezés eredménye egy hatalmas intézmény lett. A mentálhigiénés csoport létszáma fejlesztésre került.

A 2011-es év ismét változást hozott Herczeg Ferencné az akkori igazgató számára. A Baptista Szeretetszolgálat átvette az intézmény fenntartását. A munkatársakat és intézményünk lakóit is bizonytalanság fogta el. De, ez a bizonytalanság mára már szertefoszlott.

Ismét egy új időszak kezdődött az intézmény életében, de mégis igyekeztünk állandóságot, biztonságot biztosítani az itt élő időseknek és a munkatársaknak egyaránt. Szenczy Sándor elnök úr kérése az volt, hogy tartsunk meg mindent, ami jó és igyekezzünk új dolgokat, és hagyományokat létrehozni.

Ezen munkálkodott Herczeg Ferencné nyugdíjba vonulása után Szepes Péter és a későbbiekben Szenczy Sándor is intézményvezetői minőségében.

Lehetőség nyílt a katolikus és református vallás gyakorlása mellett baptista istentiszteletek látogatására. Új kapcsolatot alakítottunk ki a baptista és őskeresztény gyülekezetekkel.

A régi képek között válogatva elgondolkodtam azon, hogy sikerült elnök úr kérését megtartani. Az idősek részére szervezett szakkörök, programok ma is működnek, újakat is vezettünk be. Ahogy régen, ma is szövődnek barátságok, szerelmek az intézményben. Tartottunk esküvőt, megtartjuk a születésnapokat, névnapokat, ünnepeket, bálozunk, együtt sírunk, együtt nevetünk.

A dalkör és az irodalmi kör tagjai most is, ahogy régen is megszépítik ünnepeinket, képviselik az intézményt versenyeken, vetélkedőkön. Mindig szép eredményeket hoznak el.

Biztos vagyok benne, hogy elődeim szemébe is könnyet csalt, amikor először hallották a kupolában a „talpra magyart”, a demens idős, leépült lakóinktól, amikor kórusban, egy emberként mondják… Vagy az imák szövegét, amit még gyermekként tanultak.

Az értékek, amit elődeinktől kaptunk, az irányok, amit megszabtak nekünk, ma is élnek. Azok szerint élünk. Minden itt dolgozó munkatárs itt hagyta kézjegyét az intézményben. Minden mostani tehetséges, jólelkű munkatársunk szintén nyomot fog hagyni a jövő számára. A hit a szeretet, a hivatás tudat amivel végzik munkájukat példa kell, hogy legyen a jövő nemzedéke számára, ahogy elődeink is példát mutattak nekünk.

Igyekszünk megőrizni, amit kaptunk! Remélem, majd amikor a következő kerek évfordulót ünnepli az intézmény méltóak leszünk arra, hogy megemlékezzenek rólunk.

Szeretném megköszönni azt az örökséget, amit kaptunk!

A derűs Öregkor Alapítványnak köszönhetően lehetőségünk nyílt eszközeink bővítésére. Az Alapítványnak köszönhetjük egy új kerekesszékes szállításra alkalmas gépjármű is beszerzését, a 2014-es évben vásárolt Ford mellé.

Intézményünk folyamatosan szépül. Két terasz fölé féltetőt építettünk, fürdőszobákat újítottunk fel. A BIOKOM jóvoltából folyamatban van a kerekesszékes lakóink közlekedését megkönnyítő járda építése. Nagyon sok tervünk, sok teendőnk van még. Köszönjük szépen Pécs Város Önkormányzatának évi 25 milliós támogatását, nagyon nagy segítség az intézménynek.

A szakápolást, fizioterápiát folyamatosan fejlesztjük. Jelenleg 11 fő munkatársunk szakápoló képzésben vesz részt intézményi támogatással.

Az elődök nyomában járva fejlesztünk, fejlődünk, minél jobb ellátást próbálunk biztosítani az itt élő idősek számára.

Ahogy Kalkuttai Szent Teréz is vallotta:

„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket nagy szeretettel.”

   Gyuró Anikó

 intézményvezető