Az első hó

 

Reggel óta kitartóan hull a hó, fehérbe borította a tájat. Sok szempár figyeli a szikrázó fehérséget, a szélfúvás következtében lebbenő hófüggönyt. 

- Az első igazi hó… - mondja megilletődve az egyik mamácska.

- Innen bentről milyen békességes… - bólogat a szobatársa. 

- Aki megmosakszik az első hóban, az megszépül! – emeli fel ujját jelentőségteljesen Vera néni.

- Nem tudunk kimenni egy kis hóért…  Úgyhogy annyi a szépségünknek… - legyint Anna mama.

- Ezen könnyen segíthetünk! – nyitja az erkélyajtót az egyik nővérke és egy maréknyi hóval tér vissza. - Ki szeretne első lenni? – kérdezi nevetve, de már dörzsöli is finoman Anna néni arcát.

- Hú, de hideg! – húzza be nyakát a mamácska.

- A szépségnek ára van! – mosolyog Vera néni.

- Magának is jut! – hoz be egy újabb adagot a nővér.

- Juj! Ez tényleg nagyon hideg! – nevet Vera néni. – Pedig valamikor mennyit hógolyóztunk!

- Tessék! – nyújtja a nővér a frissen gyúrt golyót a néni kezébe. Mindjárt adná is vissza, de a nővér már egy másikat gyúr a többieknek. Mindenkinek jut egy…  Tartogatják egy darabig tanácstalanul…

- Na, dobjon meg, Vera néni! – tárja szét a kezét nevetve a nővér. A néni kacag, emeli a kezét, de nem dobja mégsem…

- Dobja nyugodtan, ha megengedték! – biztatja a másik nővér.  Finoman, gyengéden, de repül a golyó. A nővérke lábához esik. A többiek is lendítik a kezüket..  Kacag mindenki. Egy perc alatt átélik a tél örömét a tolószékekben ülve. A nővér is nevetve söpri ki a nyakából az egyik odatévedt hógolyót. A szoba megtelt vidámsággal. 

Osztályunk minden lakója kapott az arcára egy kicsit az első hóból, hogy mindenki szép legyen. Derű, a tél öröme és a szeretet hangjai hallatszottak hol egyik, hol másik szobából.  Persze, nem repült mindenütt golyó, de a szépítő hónak mindenki örült. A hétköznapok szürkeségét megtörte a nem várt vidámság…

Zöldi Józsefné

nővér